De mindezek előtt könyvkötéssel kísérleteztünk: bekötöttük a Diáktábor munkafüzetét, melynek lapjait nap mint nap magunkkal hordoztuk, töltögettük.

A kiértékelőn kiderült, hogy mindenki fantasztikusan érezte magát és rengeteg új dolgot tanult a Homoród-mentéről és Erdély néprajzi tájegységeiről.

Egy gyors csoportkép következett az új Diáktáboros pólóinkba bújva, majd búcsúzkodás, és újra biciklire pattantunk, egészen az udvarhelyi buszállomásig, ahonnan mindenki hazafele vette az irányt. A következő Diáktáborig

A táborlakók ötödik napja érdekesen kezdődött, hiszen a lányok, amikor felébredtek, és meglesték magukat a tükörben, igencsak elcsodálkoztak festett bajszaikon:)  A fiúk pedig reggel takarók nélkül ébredtek. De szerencsére mindenki megúszta ép bőrrel, és nem volt harag! A reggeli “meglepetések” és torna után elindultunk Homoródszentpál irányába, ahol találkoztunk Szabó József madarásszal, aki körbevezetett a Nagytavak körül, és bemutatott néhány madárfajt. Láttunk sirályt, búbos vöcsköt, gémet, hattyúcsaládot, és volt szerencsénk látni a ritkaságnak számító fekete gólyapárt is.

Ugyancsak Szentpálon Geréd Gábor és Forrai Tibor megvendégeltek bennünket sült hallal és kolbásszal az iskolában. Mindenkinek kidülledt a hasa. A teli hason kívül  az eső is nehezítette az indulást.  Míg Karácsonyfalvára értünk, sikerült bőrig áznunk, de ez nem rontotta el a kedvünket, sőt motivált a továbbhaladásban.

Megküzdöttünk a dombokkal és átérkeztünk Karácsonyfalvára, ahol a templomot vettük célba. A tiszteletes asszony elmondta a fontosabb tudnivalókat a templomról, utána Kósa Béla, a Csíki Székely Múzeum művészettörténésze tartott egy interaktív előadást a falon található freskókról és az összes tudnivalóról, ami a templomhoz kapcsolódik, a harangtól a templom tájolásának jelentőségéig.

A hazafele vezető út sem volt gyerekjáték, hiszen megsötétedtünk, de feltaláltuk magunkat, és jól elszórakoztunk.

Az egész napos tekerés után kézműveskedésre is maradt még kedv. Éjszakába nyúlóan bevásárló szatyrot festettünk és tűvel nemezeltünk.

A negyedik nap reggelije és a Zsófi által vezetett biciklis torna után, amikor már minden testrészünk ráhangolódott a mozgásra, nekivágtunk a Lókodhoz vezető útnak. A falu felé kissé megvert az eső, de ez sem vette el a kedvünket a biciklizéstől és felfedezéstől.

Az első állomás a tájház volt, aminek az udvarán egy nagy rózsakert virított, egy helyi bácsi pedig körbevezetett az autentikus tárgyakkal berendezett parasztházban. Ezután átbaktattunk a szemközti játszótérre, ahol megpihentünk.

Pihenő után Kénost vettük célba, ahol az unitárius lelkész, Andorkó Attila vendégelt meg lépes mézzel és mentateával. Közben szó esett az Erdélyben unikumnak számító hagyományról, a regölésről. Levetített egy 2012-ben készült filmet, melyben a falubeli férfiak egy friss házaspárt regölnek meg (köszöntenek énekléssel).

Kénosról visszamentünk a főhadiszállásra, ebédeltünk és pihentünk egy keveset, a borongós felhőket pedig énekkel oszlattuk.

Eső után, a Nap első sugaraival elindultunk Gyepes felé. Az első feladat a milleniumi emlékmű megtalálása volt, amit a templomkertben találtunk. Itt a helyi tiszteletessel beszélgethettünk, aki kedvünkért a templom orgonáját is megszólaltatta.

A nap utolsó helyszíne Homoródremete volt, ahol új feladatokkal találtuk szembe magunkat, a csapat ismét a három megszokott részre oszlott és elindult begyűjteni a tudnivalót. Ugyanitt meglátogattuk a falu nevezetes épületét, amely régebb szélmalomként működött. Bence szülei pánkóval és egyéb finomságokkal vártak.

A nagy lakmározás után pedig felkecmeregtünk a biciklikre és elindultunk haza. Vacsi után Szikszai Mária előadását hallgattuk meg, és nagyon hamar eltettük magunkat a következő napra.

Ma reggel is sípolt a ,,kisvonat’’ (vonatsípot utánzó fütty), ami az ébredés idejét jelezte. A reggeli közben a tegnap sütött házikenyeret fogyasztottuk túróval, zöldséggel és felvágottal, majd a reggeli torna örömét élhettük át. Kis pihenő után várt a bicikli nyerge és nekivágtunk a túránknak.

Legelső állomásunk Abásfalva volt, ahol a helyi emberektől gyűjtöttünk információkat kis csapatokban a falu lakosságáról, vallásáról, szokásaikról, hírességeiről. Házról-házra jártunk, többnél több választ kapva, közben megismerve a lakosokat, történeteiket.

A következő megállónk Homoródkeményfalva volt, ahol többet időztünk. Elfogyasztottuk a tegnapi káposztalapiban sült kiscipókat az almási sajtkóstolóról megmaradt sajttal.

Ismét kiscsoportokra oszlottunk, így portyázva a válaszok után.

Megismerkedtünk néhány falubelivel, háziállatokkal: Piroska bocival, Brigi vietnámi csüngőhasú malaccal, közben részesültünk a helyiek vendégszeretetéből.

Visszaérkeztünk szálláshelyünkre, ahol várt a meleg ebéd: tárkonyos leves és töltött fasírt rizzsel. Viharsejtető felhők elijesztettek a bágyi hegytől, ezért csapatépítő játékok vették kezdetüket, amelyek az egymásban való bizalmat erősítették.

A kedd reggel álmosan csordogált be az ablakon.

A fárasztó reggeli torna után felkapaszkodtunk a Leányerdőn keresztül Homoródalmás dombjaira a hőn szeretett biciklijeink nyergében.

Épp hogy megérkeztünk Homoródalmásra, Ibi néni…

…egyből odaállított dagasztani a lángos tésztáját. Később könyékig kovászosan dolgoztuk bele lelkünket heti kenyerünkbe.

Miután megettük a lángost…

 …pihentünk

…és még mindig pihentüüüünk!

Lazítás közben Ibi néni bedobálta a kenyereket a kemencébe, ráadásképpen káposztalevélbe csavart cipókat is készített. A zsúfolt program után még mindig várt ránk egy állomás: a sajtkóstolás. Ezután meghallgattunk egy előadást is. Mihály János a Homoród-mente történelmét vázolta nekünk dióhéjban.

…és elindultunk vissza a szállásra.

Hazafelé menet az időjárás és a juhászkutyák összefogtak ellenünk, de leküzdöttük a nehézségeket, és magunkévá tettük azt a szólást, hogy „Nincs rossz idő csak gyenge ember”.

És a vacsora után rávettek minket, hogy írjuk meg EZT a beszámolót a mai fantasztikusan fárasztó és szuper rázós napunkról. Szóóval mi: Petres Erika, Konnát Levente, Konnát Árpád és Kelemen Anna voltunk!

Délután 4-kor találkoztunk a székelyudvarhelyi buszállomáson, ahol minden csomagot begyúrtunk az Opelbe, majd nekivágtunk a Homoródszentmárton felé vezető útnak. A város széléig az autóval együtt haladtunk, majd mindenki átváltott a saját tempójára: voltak tépetők, na meg haladók is. Voltak, akik dombra felfelé igénybe vették a push-bike üzemmódot. Az ereszkedő sem nyújtott vígabb perceket, mivel egy szakaszon kirázta belőlünk a lelket is, de ez nem vette el a kedvünket a biciklizéstől.
Megérkeztünk a szállásra, majd gyors honfoglalás után egy még gyorsabb bemutatkozó kör következett. Elsőként Szabó Árpád Töhötömmel beszélgettünk, aki a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Néprajz Tanszékéről érkezett. Elmesélt egy történetet, ami magába foglalta azokat az elemeket, amellyel a néprajz foglalkozik. Finom vacsora után Pozsony Ferenc néprajzkutató tartott egy előadást Erdély tájegységeiről. Ezután közös játékokkal töltöttük az időnket, majd „már” korán lefeküdtünk.

A Diáktábor partnerei

Erdélyi Tehetségsegítő Tanács

Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet

Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége

BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék

A Diáktábor támogatói

*A tevékenység része az Erdélyi Tehetségsegítő Tanács (ETT) 2013-as “A siker útjai: nyári tehetséggondozási programok Erdélyben” című programjának, amely a Nemzeti Tehetség Program NTP-TPEM-M-MPA-12 pályázatának támogatásával zajlik. A pályázatot az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő hirdette meg. A pénzügyi lebonyolítást a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) vitelezi ki a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (MATEHETSZ) háttértámogatásával.

Mindenki ügyesen válaszolt a kérdésekre, a csapatok nagyon összekovácsolódtak!
Lazításképpenbeültünk az árnyékba és elmeséltük egymásnak, hogy mi volt a legjobb a táborban, hogyan éreztük magunkat. Abban határozottan  egyet értettünk, hogy:  jövőben, ugyanitt, ugyanekkor, ugyanígy!  „Szeretés volt!” Gyorsan egy csoportkép és már szaladtunk rendet rakni, előkészíteni a kiállításunkat, amit a szülőknek szeretnénk bemutatni.
Közben Boti, Risak és Tündi szorgoskodott a konyhában,  hogy a szülőket is elvarázsolják finom falatokkal.
Miután a kiállítás állt a lábán, megérkeztek a szülők. Nem győztek csodálkozni a nemezelt bárányka, milkatehén, a fatemplom-makett láttán, a festet fadarabokon. Csupa-csupa szépség és ezt mind az Ők gyermekeik készítették ?!!!

Mosolyogva nézték végig a levetített fényképeket, tapsoltak a kiosztott oklevelekért majd csendben megettük a Botibográcsot!
A csapatnak is sikerült meglepnie a szakácsot és a táborvezetőket, névre szóló tulipános diplomát adtak át, mindkettőt I. helyezéssel, amitől majdnem kicsordult szemünkből a könny! KÖSZÖNJÜK!
Ezek után mi más következhetett volna, mint érzékeny búcsú, ölelések a mihamarabbi viszontlátásig!
                         Így zajlott és ért véget az első Erdély Elvarázsol Diáktábor!

                             ELVARÁZSOLTUNK ÉS ELVARÁZSOLÓDTUNK!

Miután bizalmas viszonyba kerültünk egymással, nekiláttunk házilag elkészíteni reggelinket, a vinetakrémet . Frissen sülve lehámoztuk, összekopoltuk, hagymát bele, mustárt, kevés citromot,  majd paradicsom és paprika kíséretével mind megettük!

Jóllakottan és elégedetten tudtunk figyelni a Szűcs Brigitta néprajzos által bemutatott  kalotaszegi  előadáson.  Csapatokra osztva eljátszadoztunk egy-egy régies szóval, amelyekkel megalkothattuk saját  mesénket, jót nevetve, miután kiderült a jelentése.
Boti újra olyan ebédet készített, desszerttel megkoronázva, hogy  mindenkiből egyszerre tört ki a taps, köszönésképpen.
Kalotaszegi töltött paprika, rakott palacsinta.

Sok pihenőnk nem volt, máris fogtuk a smirglit, ecsetet, ceruzát, festéket és gyürkőztünk  neki a kalotaszegi motívumok festésének.
Annyira belemelegedtünk, hogy egyszer csak este lett és jöttek a zenészek, meg a táncosok. Gyorsan fel a báli cipőt és máris a kalotaszegi tánccal és nótákkal ismerkedtünk. Éjfél utánig ismételgettük az új és eddig tanult táncokat és nótákat . Mivel már volt kétszer is táncos-énekes esténk, mindenki bátran és jó kedvvel  mulatott, a seprűs-tánc lett az est fénypontja, tele volt izgalommal, rengeteget nevettünk.


Miután a zenészektől, táncosoktól elbúcsúztunk, még maradt energiánk gépzenére is  táncikálni, majd a banda úgy döntött, hogy lefekvés előtt egyet maffiáznak.
Tartalmas, vidám, kreatív napunk volt, emlékezetes marad mindenki számára!!!!!!!
Fotó, blogíró: Szász Kriszta

Mivel a napot a Szilágyság megismerésének szenteltük, reggelire máris kipróbáltunk egy szilágysági finomságot. A mustáros, tejfölös és hagymás(!) tojáskrém osztatlan sikert aratott.

Délelött meghallgattuk Szász Kriszta és Boda Szabolcs (Gücü )  előadását a Szilágyságról, és az Egyesület tevékenységéről.

Megtanulhattuk azt is, hogyan kell egy biciklit karban tartani.

Ebédig  vizes gumikesztyű és lepedők segítségével mulattuk az időt.

Miután végeztünk a hagymalevessel és a paszulylében főtt laskával,

megpróbálkozhattunk a makettkészítés szinte lehetetlen feladatával A kis templomok befejezése holnapra is programot biztosít.

Blogírók: Deme Ágnes, Fülöp István, Gál Dóra, Kelemen Hajnalka

Fotók: Gábos Albin, Szász Kriszta