Ennek örömére elindultunk ébresztő körutunkra (a kék csapat, végre teljes létszámmal), vidám nótázással próbáltuk az újdonságnak számító „aquagym” bemelegítésre csalogatni biciklis társainkat a Budapest Bár ritmusaira: https://www.youtube.com/watch?v=pie9cHezchM

„Kezemben pompa van
Azzal ébresztem én magát
Mert aki nem teker
Risakkal gyűjti meg a baját”

Az „aquagym” után

mindenki felült a frissen termett alma-biciklijére és elindultunk Őraljaboldogfalva irányába, ahol megtekintettük a XIII. századi református, eredetileg katolikusnak szánt templomot amelynek állítólag egyetlen magyar híve van. Ez az építmény szolgált mintául a korabeli Hátszeg környéki román templom építészetben.

A templom hüvőséből nehezen mozdultunk tovább de végül elértünk a  Mátyás királytól nemességet kapott Kendeffy család kastélyához, amely napjainkban rózsaszínben pompázik. A ma álló kastélyt az 1870-es években Kendeffy Árpád építtette az angol gótikus kastélyok mintájára. A pompás külsőhöz eredetileg méltó berendezés is társult, aminek ma már nyoma sincs. Az 1960-as években nyári gyermektáborként használták, állaga leromlott. 1972-ben felújították, tornyát teljesen újraépítették, és a nyolcvanas évektől 32 szobás szállodaként működött. Egykori építtetőinek örökösei 2006-ban visszakapták.

Egy helyi arc szerint a kastélyt 49 évre „koncesszióba” (haszonbérlet) adják egy szállodának és 1-2 hónap múlva elkezdődnek a felújítási munkálatok.  Ennek a hírnek örömére elpedáloztunk meginni egy jó hideg sört a lehető legközelebbi helyi egységbe.

Mivel templomból és kastélyból soha nem elég útba ejtettük a Nopcsa kastélyt. A Nopcsa család szacsali kastélya a XVIII–XIX. század fordulóján épült klasszicista stílusban, szerényebb formával, mint a barát és rokon Kendeffyek szomszédos (alig 8 km-re fekvő) pazar építménye. A család aztán – Nopcsa Ferenc rábeszélésére – a kastélyt elhagyta, majd eladta. A szocialista Románia elállamosította, kifosztotta, sérült elméjű gyerekek gondozóintézetévé alakította, és hagyta elromosodni. Itt is kiderült, hogy ezt a kastélyt is felújítják hamarosan és paleontológia intézetté alakítják. Erre az örömhírre már nem ittunk több sört viszont új barátságok kötődtek.

A szentpéterfalvi református templomot sem hagyhattuk ki, majd a kultúrprogramot követte a komoly, technikás útszakasz, a dinoszauruszok völgyén, köveken, patakokon át majdnem a Retyezát csúcsáig.

Miután átkeltünk az utolsó  vizes szakaszon Kriszta és Gücüke mennyei ebéddel várt minket. Egész délelőtt erre készültek: vinettét sütöttek, ki is kavarták, kenyeret is dagasztottak és még az esztenára is volt idejük kimenni egy kis friss ordáért, nem beszélve a frissen hűtött komlóléről.

A fürdés sajnos érdeklődés hiányában ezúttal elmaradt, de az ezt követő ereszkedő mindenkit kárpótolt Malajesd váráig.

Következő megállónk a Mara kúria volt, ahol a házigazda hiányában csak az udvarba nyertünk betekintést, de holnap reggel tiszteletét teszi kis csapatunknál a kúria ura, így majd többet is megtudunk a család és az épület történetéről, így javasoljuk a holnapi bejegyzést is elolvasni!

És most, hogy megérkezett a két órája megrendelt pizza (a bőséges vacsora után) indulunk is pótolni a ma elbringázott energiát.

Blog: Haba Ildikó, Kozma István, Mihálykó Ervin, Löffler Anna, Plosz Zoltán

Fotók: Haba Ildikó, Löffler Anna, Plosz Zoltán