Erdélytúra, 6. nap – A hátszegi ágyak terhei

Csernakeresztúron ébredtünk, ahol nyár közepén hazai májassal és véressel belakmározva indulhattunk utunkra. Egyeseknek nagyon jó éjszakájuk volt, Hunyad megye egyetlen magyar többségű településén két népdalt is tanulhattak. T. lehet, hogy az éjszaka folyamán többet is… A helyi erők jobb formában voltak, mint mi, ami az elmúlt évek „gyakorlatához és edzéséhez” képest gondolkodásra adott okot. Ezután az esti ihaj-csuhaj helyszínén sor került a szendvicskészítésre, valamint a klasszikus bemelegítésre, a sárgák vezénylésével. A szendvicshez elöszőr az erdélytúrák történelmében murok is járt.



Elindultunk a néprajzi Erdőháton, ahol feltekertünk Lindzsináig, román nevén Izvoarele-ig. Ki tudja honnan ered a falu magyar neve? Nehézkes indulás után ismételten szemügyre vehettük a cigány palotákat Vajdahunyad határában. Elkezdődött a mai nap első „lankás” szakasza az Alsócsónakosi tóig – (Cincişi-i tó), amely öt falu elárasztásából keletkezett, – (ahogy román elnevezése is utal rá). A tó végében (déli irányban) még mindig látszik az egyik falu templomtornya, a bözödi tó hasonmása. Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk, hogy ez a helyi „manelisták” kedvenc fürdőzőhelye. A napfürdő után következett a hűsölés – ki vízben, ki sörörömben.

 

A kis terep az elmúlt napok „lapotyáihoz” képest már nagyon jól ment mindenkinek. Közös fotózás, szilvázás, irány a kocsma.

  

Hó-Hó-Hó… Az nem úgy van! Ha kolostorhoz zarándokolsz, nem olyan egyszerű ez a feladvány! Prislopi kolostorhoz hóláncunk sajnos nem volt, de így is sikerült „bevennünk” a zarándokhelyet. A kosztumáción derülésünk akkora volt, hogy a megigért guide-ot már meg sem kaptuk. A prislopi kolostor a románság számára kiemelt zarándokhelynek számít, ugyanis ezt tartják az erdélyi ortodox vallás elterjedési központjának. A kolostornak magyar vonatkozásai is vannak, a többszörösen csalódott Zamfira asszonynak magyar férjei voltak. A templomocska előcsarnokában freskók találhatók, amelyen érzékelhetőek a különböző korok stílusjegyei; a felső freskók valószínüleg korábbi keletkezésüek, mint az alsók. Tapasztaltuk a középkori „cetlizés” intézményét is, mely szerint bármilyen kívánság teljesülhet adott összeg fejében.

   

A csapat ettől indítatva gyorsan kívánt 10 km ereszkedőt s végre a nap első kocsmájára áhítozott. A csetenyésen átvágva megérkeztünk a Helyhez, ahol T. azonosíthatatlan zöld löttyel oldotta egyszemélyben a csapat feszültségét. Ezen vidék falusi kocsmáinak jelegzetessége, hogy kívánságra nyitják ki, a kulcs mindig valahol a szomszédban van.

Zuhanó repülésben Alsófarkadinba érkeztünk, ahol megnéztük a volt Nopcsa kastélyt, ami manapság a Román Tudományos Akadémia Intézetének ad otthont és a Retyezát természeti génbankja fog működni benne. A falut 2001-ben átkeresztelték egy helyi népszavazás után General Berthelot-ra. Tessék utána nézni, hogy miért is!

Demsus temploma következett, amiért kihagytuk Sarmisegetusa-t. D. véleménye szerint azért, mert minden értékes követ ebbe a templomba építettek be. A templomban talált freskókon a szentek szemei ki lettek kaparva, ennek magyarázata a „szemmelverés”, vagyis a szentek ne láthassák a hívők lelkét. A templomot különböző időkben reformátusok és görög keletiek is használták egyszerre, ilyenkor az ikonosztázt a fal felé fordították. A tornyába nem lehet felmenni, de egyes pletykák szerint a templom harangján magyar felirat található.

  

Hol vagytok magyar nemesek?

Meglátogattuk a Hátszeg környékén fellelhető kastélyok néhány példányát is: Demsuson, Poklosán és Nalácvádon. A demsusi Mara-udvarház éppen visszaszolgáltatás alatt áll, egy Amerikában élő leszármazott igényelte vissza. A poklosi Pogány-kastélyt volt tulajdonosai visszaigényelték, ma értékesítésre vár. Környezetében a nagy kertet a szociális intézetnek hagyták, művelés és kertrendezés fejében. A Nalácvádi-kastélyról keveset lehet tudni. Örökös híján nem igényelte vissza senki, így állapota folyamatosan romlik, miután a gyerekintézet kiköltözött belőle a 90′-es évek után.

  

Hátszegre érkeztünk a Retyezát hegyalján keresztül, ahol szállásunkon több ágy is összeomlott – (a szó szerinti és átvitt értelmében) a magunkkal hozott nap terheitől.

A nap érdekessége az alsócsónakosi vécésnéni volt és a kísérő kutya. Lassan egy Élő Erdélyes állatfarmot is nyithatunk. :)

 

Blog: Dávid, Hanna, Risak, Tamás

Fotók: Gücü, Ildikó, Melinda, Süni, Zoli 

 

2 thoughts on “Erdélytúra, 6. nap – A hátszegi ágyak terhei

Leave a Reply to Fülöp Attila Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>