A 22. Tusványos harmadik napján is érdekes előadásokat hallhattak az Erdély Café-ba betérők. Idén Tusványos a világ közepe, de a mi sátorunk közepe is jócskán megtelt a kastélyok sorsa iránt érdeklődő álmos és nem álmos érdeklődővel. A mai délután témája a Kastély Erdélyben cím alatt olyan beszélgetéseknek nyújtott teret, amelyek a történelmi Erdély kastélyainak jelenéről tájékoztattak a jövőre néző fenntarthatóságuk lehetőségeit mérlegelve. (szerk. megjegyzés: az alján van a vége)
Első előadónk az Arche Egyesület részéről érkezett. Irina Leca a bukaresti Építészeti Egyetem kezdeményezéséből kinövő MoNUmenteUITATE immár négy éve zajló projektet ismertette. A kezdetben egyetemi tanulmányútként kezdődő projekt az egyetemisták önszerveződésének köszönhetően ma már az Arche Egyesület keretei között folytatódik. Az egyesület azokat az egyetem berkeiből már kikerült építészeket és művészettörténészeket tömöríti, akik tovább is tenni akarnak a romániai kastélyok épített örökségének feltárása és minél széles körben való ismertetése érdekében. Az egyesület eddig összesen körülbelül 300 bánsági, kőrősi, erdélyi és máramarosi történelmi kastély, vár és kúria adataiból összeálló online archívumot állított össze. Az egyes műemlékekre vonatkozó vizuális (fotók és térkép) és írásos (egykori tulajdonosok neve, cím, látogatottsága) információkból összeálló online archívum a monumenteuitate.ro honalpon érhető el. Az egyesület az összegyűlt anyagból először 2009-ben szervezett kerítés-kiállítást Street Delivery néven Bukarestben. A feltárt történelmi helyszíneket minél több ember számára ismertté tévő kiállítás jelenleg a verespataki Széna Fesztiválon várja az erre kíváncsiakat. (szerk. megjegyzés: ez volt az eleje, alább következik a közepe)
Bánffy Farkas, kastélytulajdonos és fejlesztő (hosszú megjegyzés következik: aki végül megcáfolta a ráosztott titulusokat, mielőtt a családja letámadná, hogy kisajátítja a tulajdonjogot és közölte, hogy véleménye szerint kastélyt megőrizni vagy ápolni , míg fejleszteni legfeljebb gyárat lehet J ), Farkas András, a Pont csoport elnöke, Haba Tünde, az Élő Erdély Egyesület programfelelőse és Lukács Katalin, a Webkastély vetélkedő nyertes csapattagja egy dinamikus, nézőpont-ütköztető kerekasztal-beszélgetéssel csigázta fel sokunk érdeklődését. A közönséget is aktívan bevonó, közvetlen hangvételű beszélgetés a Webkastély Vetélkedő értékelésén kívül a történelmi Erdély gazdag kastély- és kúria- hagyatékának jelenlegi állapotát és az értékmegőrzés lehetőségeit mérlegelte. A nagy kihívást az elhanyagolt épületek új funkciókkal való ellátásában, ezekről való közös, egyöntetű gondolkodásban látják. Az általános problémákra nem léteznek egységes megoldások. Egyes kastélyok magánfejlesztés útján újulnak meg, mások állami vagy alapítványi igazgatással közintézményi vagy kulturális funkciókat látnak el. Az épületegyüttesek magánkézbe kerülése néha akadályozza a közös kulturális örökségként értékelt hagyatékok látogathatóságát, ez viszont sokszor a rehabilitáció hatékony és járható útjának bizonyul. A sokféle megoldás közül mindig az egyes épületek sajátos társadalmi –építészeti kontextusa szerint kell dönteni. A megoldáskeresés közben fontos a történelmi múlt iránti sokszor konzervatív viszonyulás nyitottá tétele. (szerk. megjegyzés: szakszöveget írunk J) Az önkéntesség csak akkor lehet hatékony alternatíva, ha az erre vállalkozók komoly elkötelezettséggel és belső motivációval rendelkeznek. Jelenleg hiányzik egy olyan önkéntes hálózat, amely a megrongálódott épületek felújításáért tevékenykedők közötti kommunikációt tenné lehetővé a tapasztalatcsere és eredményesebb munka érdekében. A Webkastély Vetélkedő tapasztalata is azt mutatja, hogy a további kezdeményezések egyik legerősebb motiváló ereje a személyes találkozásokban, a közös beszélgetésekben, egymás munkáját láthatóvá tevő felületekben rejlik.
(szerk. megjegyzés2: lazítsunk csak, s etyepetye! ) Kádár Kincsőnek, a Csíki Székely Múzeum múzeumpedagógusának bemutatójában arra láthattunk kiváló példát, hogy funkciójukat vesztett épületeink hogyan telhetnek meg újból élettel. A Mikó-vár múltját összefoglaló, idén májusban nyílt állandó kiállítás bemutatása során világossá vált a múzeumnak az a törekvése, amely a közönséget minél interaktívabb és változatosabb kiállítás elemekkel, múzeumpedagógiai módszerekkel szólítsa meg. Az odalátogatók tapintható fegyvermásolatokkal, a vár egyes történelmi korait idéző in situ helyzetképekkel, múltat idéző fikciós dokumentumfilmekkel, figyelemfelkeltő munkalapokkal, korhű osztrák katonai viseletek felpróbálásával és kastély-makett összeállításával élményteli utazást tehetnek a Mikó-vár történelmében. A képzeletben megtett látogatás alkalmával és a kisfilmek előzetesével, valamint a kiállítás építéséről és a kész tárlatról készült fotók által az Erdély Café hallgatósága is „láthatta” a régészeti feltárás mozzanatairól szóló rétegvitrint, a falkutatás eredményeit. Tovább haladva, megtekinthettük a 17. századi latrinát és az abban talált cserépedényeket, a 17-18. században működő közel 11 méter mély kutat és az abból kikerült tárgyakat. Gasztronómiai élményt kínált a 18. századi rekonstruált konyha és a hozzá tartozó éléskamra, melynek során néhányunk szájában összefutott a nyál a ma is elkészíthető menüsor láttán. Látogatásunkat végül a bástyában a 15-19. századi fegyvergyűjtemény megtekintésével zártuk, természetesen, gondolatban.
Sokan jöttetek a ma esti koncertekre, tényleg nincs hely a sátorban! A blog íróit is leszorították a sátor sarkában lévő kisasztalról. Az Erdély Café-ban közben fellocsolták a port. A sátor megtelt, a találkozások zsongása betölti a teret. És van folytatás!