Erdélytúra, 1. nap – Alternatív útvonalak

Minden indulás az érkezéssel kezdődik A VIII. Erdélytúra Algyógyról, a Keresztyén Ifjúsági Központból indul, így pénteken este ide érkezünk. A biciklik darabokban utaztak idáig, első dolgunk partyképessé tenni őket.

Rövid idő múlva a biciklik készen állnak a reggeli bevetésre,

mi pedig lassan lefekhetünk. Túrára készülődő álmainkat elmúlt korok szelleme őrzi, hiszen csak egy híd választ el Erdély legrégebbi körtemplomától (11-12. század).

Az Ifjúsági központ udvarán nem csak ez a kis gyöngyszem található, egy XVI. századi református templom is emlékeztet, hogy idei túránkon nagyon értékes épített örökséget fogunk megismerni.

A túra első reggele a szokásos: a napi felelős csapat ébreszt (a túrárahangolás nem titkolt szándékából kifolyólag egy hagyományos biciklicsengővel és egy zsiráfnak álcázott biciklidudával),

majd szendvicseket készít az előreláthatólag hamarosan energiaveszteséggel küszködő túratársaik számára.

Az ébredező társaság lassanként összegyűl a reggelihez, és nemsokára mindenki megkapja indulócsomagját, amely Dél-Erdély pólót, -számtáblát, térképet és programfüzetet tartalmaz. A programfüzetből, amely honismereti munkafüzet is egyben, kiderül, hogy rengeteg hasznos információt tartalmaz Dél-Erdélyről, de az is, hogy a mai útvonalunk így fog kinézni:

1. Opció: Algyógy  – Nagyrápolt – Arany – Kémend -  Nagyág – Máda – Algyógy (65.1 km) – térkép
   
2. Opció:  Algyógy  – Nagyrápolt – Arany – Kémend -  Piski – Tordos – Perkász – Algyógy (64 km) – térkép

Az útvonal egy ideig közös, aztán, ahogy a szintkülönbség nőni kezd, mindenki eldöntheti, hogy első napra lazább ráhangolódást akar, vagy egyből a mélyvízbe szeretne csöppenni egy jó kis extrém túrával.

A döntést elősegítendő jöhet a megszokott reggeli torna,

majd indulás előtt tábori eskü, melyben többek között megfogadjuk, hogy “jóllakott óvodás módjára, boldogan és csendben alávetjük magunkat a szervezők akaratának”.

Első állomásunk a középkori eredetű nagyrápolti református templom,

ahol máris találkozunk az első akadállyal: nincs templomkulcs. De az erdélytúrás nem szívbajos, a csapat néhány tagja úgy dönt, hogy a 14. századi freskókért érdemes alternatív utakat választani.

A szomszédos dombon levő, 18. századi egykori Rápolthy–Jósika–Daniel kastély meglátogatása jó ötletnek bizonyul,

hiszen a kastély egykori borpincéje kiválóan alkalmas hűsülésre, és közben nemcsak azt tudjuk meg, hogy a kastély eladó, hanem a közelben játszó gyerekektől azt is, hogy itt lakott “regele Jósika”, azaz Jósika király. Miután felpakoljuk magunkat szederrel, már indulunk is a kéméndi református templomhoz,

ahol középkori falfestmények maradványain csodálhattuk Szent Istvánt, Szent Imrét és Szent Lászlót.

Ezután következett a pillanat, mikor a csapat kétfelé vált, egyik része Nagyág fele tolta fel a biciklit, hogy betekinthessen az Aranynégyszög egyik szegletébe, másik része Piski fele gurult le megkeresni Kazinczy emlékkövét az arborétumban.

Ahogy biciklitúrán gyakran előfordul, mindeközben gumidefektre is sor került, s ha bárkiben felmerülne a kérdés, hogy ilyenkor mit szoktunk csinálni, íme a válasz:

Próbáltuk a helybélieknek is elmesélni, miközben friss forrásvízzel kínáltak, hogy meekkora baj ért minket, és így született meg a nap poénja: “Am avut panică de cauciuc”, azaz gumidefekt helyett gumipánik

A piski arborétum 67 hektár alapterületen fekszik, bár külső része inkább a Maros ártéri erdejének tekinthető. A 18. század második harmadában kezdte kialakítani Gyulay Ferenc. Erdélyben itt ültettek először akácot. A Kuun család után 1918-ig Fáy Béla, a két világháború között Ocskay István volt a park birtokosa, aki újabb fajokkal gazdagította. 1952-ben kísérleti erdészeti teleppé nyilvánították, majd 1954-ben erdészeti kutatóintézetté szervezték. 250 európai, ázsiai és észak-amerikai fa- és cserjefaj található meg benne. A város felőli fronton áll az eredetileg 1700 körül épített, mai formájában klasszicista stílusú Gyulay-kastély.

Míg a hosszú, forró nap után a csapat egyik része az arborétumban kalandozott,

majd Algyógyfürdőn áztatta frissen szerzett biciklisbarnulását (vö. traktoristabarnulás),

addig a csapat másik része magas tetőkről integetett az otthoniaknak és a Google kameráknak.

A nagyági csapat viszontagságairól talán majd egy másik bejegyzésben, ami biztos az, hogy holnap indul a VIII. Erdélytúra második napja

A nap kérdése: mi az a Kenyérmező?

Blog: Boda Szabolcs, Szász Kriszta, Ternei Melinda, Török Zsolt

Fotók: Boda Szabolcs, Szász Kriszta, Plosz Zoltán