Aki korán kel, aranyat lel, reménykedtem – és elindultam a tegnap este elveszett fülbevalóm keresésére. Ma reggel 9-kor.
Nem is emlékszem, hogy volt-e olyan Tusványos, ahol nem vesztettem el minimum egy fél pár fülbevalót. És megint, már most is, a második napon.
Reggel 9-kor végigsétálni a táboron már úgy önmagában is, alapvetően meghatározó élmény. Tiszta a pázsit, kevés az ember, testvérien ragyog a nap, mintha csak melegen gratulálna, hogy felkeltél. (A normál hétköznapokon mondjuk reggel fél 6-kor lehet az embernek ilyen érzése, de Tusványoson ez a dolog eltolódik pár órát: hajnalban még tele van a tábor.)
A fő sátorban néhány szervező már igazgatja a mikrofonokat, a Tilos kávézóban már ülnek páran. Szinte elcsábulok egy kávéra, csak ugye, a fülbevaló. Az Erdély Caféban még senki, csak a székek, asztalok, szürreális rendben.
Ahogy vizslatva körbejárok, a csendes reggeli készülődésben hívogatóak a sátorokra kifeszített programok. Írtam is pár sms-t otthon maradtaknak, ez a ma ez érdekes! gyertek!
Legjobban mégis a Góbé termékes előadást várom 2-kor az Erdély Caféban. Böjte Csabát és Kató Bélát egy asztalnál megnézném, bármiről is legyen szó. De a Góbé termékek projektet az elmúlt évek egyik legpozitívabb, legvagányabb kezdeményezésének tartom. A beszélgetés köré szerveztem a napot, Szent Anna tavas kirándulás eltolva.
Ja, és megtaláltam a fülbevalót.
*A szerzők véleménye nem föltétlenül azonos a szervezőkével.