Kedves blogolvasó, szeretnél-e szörnyű zajra ébredni? Ha igen, akkor 2012 augusztus 6.-án reggel, Gyulafehérváron a református vendégházban erre tökéletes lehetőséged lett volna. Nemzetünk székely-olasz színésze, kortárs Karinthyje, egy nyár eleji borozás alkalmával bemutatott néhányunknak egy zeneművet, amelyet a dél amerikai drogdílerek hallgatnak a diszkóban abból a jeles alkalomból, hogy 1-2 napon belül utoléri őket az erőszakos halál, elégedetlen kollegáik részéről (értsd, már tudják, hogy ki fogják őket nyírni). Ez a kedves nóta szövegesen “Pincsi, puttó. Peró peró“, erre ébredtek reggel 7:30-kor a délerdélyi alumíniumlovagok.
(Mellesleg ezek a sorok éppen a következő napi, a 7.-i ébresztés idején íródnak. A mai csapat harmonikus keleti muzsikával s ágyba felszolgált kávéval ébreszti a túrázókat. Az ébredőknek ez biztosan magasabb élményindex, más szóval sokkal jobb.)
Na de ugorjunk. Gyulafehérváron 400 méter haladás után megvolt az első defekt. Cseri szenvedte el. A túrán épp ez volt neki a negyedik. Ez volt az Erdély túrák történetének első kerékcseréje a blokkok közt.
Makacs kitartással eljutottunk Magyarigenbe, ahol megcsodáltok a cseppet sem falusi jellegű, impozáns késő barokk templomot.
A karzatos fehér templom (ismét) lenyűgözött, s bár nem vagyok híve a márványnak, mégis pozitív értelemben említem a dalmáciából hozott carrarai márvány szószéket. A szószéken kívül az udvari 4 személyes árnyékszék is nagy örömet szerzett néhányunknak. A budiban bandázás után megkönnyebbülten távoztunk.
Innen tekertünk Boroskrakkóba s míg a tiszteletes urat vártuk (előző nap ő várt ránk, nem is keveset) megjelent az udvarban egy fura szerzet, a hegyaljai néma-robot.
Ezalatt Cseri ismét defektet javított.
A boroskrakkói templomot nem olyan rég újították fel, s annak idején a Kolozsvár-Gyulafehérvár közti római kori út megmaradt köveivel “csempézték” ki a templom alját.
A hőség ekkor kezdett bevadulni s kezdtük keresni a megoldást. Az első alkalom Alsógáldon egy focipályán adódott, ahol egy irgalmatlan locsolóval tartották még valahogy a fűben a zöldet. Tapasztalt Erdélytúrázó a következőképpen cselekszik:
Észrevesz. Kitalál.
Társakat gyűjt. Odarohan. Alááll.
Visít. Lehűl. Örül.
Visszaslattyog.
Miután Cseri kicserélte a belsőjét, Marosszentimrére karikáztunk, s újra kiszáradva érkeztünk. A templom kertjénél ismét benedvesedtünk, amire égető szükség volt.
A marosszentimrei templom ikonikus templomja az erdélyi szórvány magyarságnak. Gudor Botond lelkipásztor szerint nagyon szép projekt lenne, ha a tömb magyarság össze tudna hozni egy kerítést a templomnak.
A mostani drótkerítés nem tudja megvédeni a templom kertjét a kisebb rongálásoktól, szemetelésektől. A templom ólomüveges ablakain kívül rácsok vannak, mert a helyi csibészek kedvelt szórakozása volt istentisztelet közben kővel kipukkasztani a színes kis lencséket.
Kedves olvasó, ha te is tömbmagyar vagy, és szeretnéd megvédeni ezt a gyönyörű templomot a csirkefogóktól, akkor rövidesen segíthetsz a kerítésnek szeggel, fával, pénzzel, saját kezű munkával. Mindeközben Cseri gumit foltozott.
Innen a híres marosszentimrei csülök csárdán keresztük visszatekertünk Gyulafehérvárra, fel a várba és egyenesen a katedrális előtt parkoltunk. Igaz van kettő is ott fent, de mi azt választottuk, ahol nem énekeltek a müezzinek.
A Gyulafehérvár – Alvinc szakasz a Maros partján haladt makadám úton, kicsit rázós volt, kicsit poros, de már tudtuk, hogy közel a cél. Cserinek ezen a szakaszon már szerelni nem kellett, csak 2km-enként pumpálni.
Alvincen az egyik házból vízzel s almával kínáltak minket, ami kellemes meglepetés, mert az elmúlt három napban azt figyeltük meg, hogy a helyiek nem túl barátságosak a 40 bringással. Visszaköszönés alig-alig, inkább dudálgatás, szemöldökráncolás, sőt Gyulafehérváron pár kokelár meghanyigált minket almával is. Alvinc bejáratánál várt minket két kedves fiatalember: Molnár Lacika és Tamáska. Ők az alvinci Pongrácz Szent István ház gondnokának, Molnár Lászlónak szépreményű és feltűnően jóképű fiai. Lacika veztett fel minket saját bringáján a falu házai közt, egészen a folyosóig. Ez a szállás talán az eddigi legvastagabb falú épület, ahol valaha aludtunk. Hűvös is volt, jól is aludtunk. Cseri pedig boldogan gumidefektet szerelt, míg meg nem halt.
Sir a lelkem, zokog,hogy nem lehetek iden koztetek .Azt hittem az segit ha a blogot kovetem .
Ki volt a nap hőse? (helyes válasszal fridzsidert lehet nyerni!)
Cseri? Nyertem?