Erős vár (lehet) a Góbé termék

Tulajdonképpen ma tudtam meg, hogy a Góbé termékcsalád megalkotását, az ötletet és a megvalósítást egy (ökumenikus) egyházi kezdeményezésnek köszönhetjük. Lám, lám, az egyházak közösségépítő szerepe a kapitalista piacon is ütőkártyának bizonyulhat.
A  mai előadásban talán – az én ízlésemnek – mégiscsak egy kicsit túl sok szó esett közösségről és kézfogásról. A magam részéről én egy kemény marketing-előadásra számítottam. Profitnövekedésre. Célközönségre. Üzleti tervre. A Góbé brand részleteire.
Helyette voltak bibliai jellegű idézetek (“Csak azok lettek nagyok akik meg tudták fogni egymás kezét”), és volt egy nagyon szép allegória arról, hogy néha a saját életünket elhasznált, elnyűtt ruhának érezhetjük. Ilyenkor juthatnak eszünkbe édesanyáink, nagymamáink, akik az elhasznált ruhákból, rongyokból új, gyönyőrűszép szőnyegeket szőttek. Ha találunk egy elég szép célt –  és az Elő Szövet Alapítvány kuratóriumának tagjai úgy gondolják, hogy ilyen az övék.
És tényleg van valami szívdobbantó erő abban, mikor valaki kiáll az (egyébként zsúfolásig tömött) sátor elé, és azt mondja: “Üdvözlöm Önöket 620 székelykeresztúr környéki tejtermelő gazda nevében.” Akik egyébként összefogtak, és megvették a Székelykeresztúron már egy éve nem működő tejfeldolgozó gyárat. Szívet melengető sikertörténet. Én is szívesen dolgoznék önkéntesként egy olyan szervezetnek, amely ilyen sikertörténeteket képes produkálni.
De ebben a mai előadásban mégis többször is eszembe jutott az a szó: whatever. Csak így, globálisan. Angolul. És azt gyanítom, hogy, legalábbis a harminc év alatti hallgatóság megnyeréséhez egy másfajta prezentáció lenne szükséges.
Rékának viszont tetszett.  Ez inkább az útindításról szólt – mondja. Aki a gazdasági konkrétumokra kíváncsi, nézzen utána, keresse fel az Élő Szövet tagjait, hiszen nyíltan ki lett jelentve, minden segítő kézre szükség van, érdeklődőket, önkénteseket szívesen fogadnak, ez egy közösségi ügy, bárki bekapcsolódhat…
Ámen.


Hét szó a gyógynövényekről avagy hogyan lehet a gyógynövények kapcsán (is) Erdély fantasztikusságáról beszélni

- Te, ez az előadás nem a gyógynövényekről kellett volna szóljon? -
kérdezem a mellettem ülő Kincsőt mikor már vagy öt perce zajlik Maczalik Ernő biológus előadása. Eddig ugyanis egy kedves és szenvedélyes, rajongói bevezetőt hallhattunk Erdély különlegességéről. Valakitől, aki igazán sokat járta itt a vidéket.
- És hogy mi köze mindehhez a gyógynövényeknek? – teszi fel a kérdést most már maga az előadó. Hát nyilván az, hogy itt a táj fantasztikusan gazdag gyógynövényekben. És ezután hallhattunk egy meglepő előadást a gyógynövények felhasználásának és kutatásának a történetéről. Néhány szó az előadásból:
  1. Canis merga
  2. Marcus Aurelianus császár háziorvosa
  3. Filibus
  4. Paracelsus
  5. Signatura – ezt az egyet megpróbálom reprodukálni, mert ez különösen tetszett: az a (történelmi…) elmélet, amely szerint a növény külleme, szine elárulja azt, hogy a növény mire jó. Például a dióbél, amely hasonlt. Az agyra. És tényleg, a dióolaj mai ismeretek szerint is késlelteti az érelmeszesedést, és ezáltal jó hatással van az agyműködésre.
  6. Drogéria
  7. Tinktúrák.
És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban volt teakóstolás is. Azok számára akik lemaradtak, de szeretnék otthon reprodukálni a Maczalik Ernő által összeálltott teát, itt a recept:
citromfű
sárkányfő (ez errefelé kevéssé ismert)
borsmenta
és egy kis orbáncfű, a színéért.


Csütörtök reggel Tusványoson

Aki korán kel, aranyat lel, reménykedtem – és elindultam a tegnap este elveszett fülbevalóm keresésére. Ma reggel 9-kor.

Nem is emlékszem, hogy volt-e olyan Tusványos, ahol nem vesztettem el minimum egy fél pár fülbevalót. És megint, már most is, a második napon.
Reggel 9-kor végigsétálni a táboron már úgy önmagában is, alapvetően meghatározó élmény. Tiszta a pázsit, kevés az ember, testvérien ragyog a nap, mintha csak melegen gratulálna, hogy felkeltél. (A normál hétköznapokon mondjuk reggel fél 6-kor lehet az embernek ilyen érzése, de Tusványoson ez a dolog eltolódik pár órát: hajnalban még tele van a tábor.)
A fő sátorban néhány szervező már igazgatja a mikrofonokat, a Tilos kávézóban már ülnek páran. Szinte elcsábulok egy kávéra, csak ugye, a fülbevaló. Az Erdély Caféban még senki, csak a székek, asztalok,  szürreális rendben.
Ahogy vizslatva körbejárok, a csendes reggeli készülődésben hívogatóak a sátorokra kifeszített programok. Írtam is pár sms-t otthon maradtaknak, ez a ma ez érdekes! gyertek!
Legjobban mégis a Góbé termékes előadást várom 2-kor az Erdély Caféban. Böjte Csabát és Kató Bélát egy asztalnál megnézném, bármiről is legyen szó. De a Góbé termékek projektet az elmúlt évek egyik legpozitívabb, legvagányabb kezdeményezésének tartom. A beszélgetés köré szerveztem a napot, Szent Anna tavas kirándulás eltolva.
Ja, és megtaláltam a fülbevalót.
*A szerzők véleménye nem föltétlenül azonos a szervezőkével.
 

Erdélytúra, 8. nap – Hosszú, de finom

Az idei túra leghosszabb napjának már az első mozzanatai jelezték, hogy ez egy nem szokványos nap lesz. Először is nem volt ébresztés. Mindenki a számára leghatékonyabb, évek során kikísérletezett saját módszerével kellett rávegye fáradt testét, hogy reggel hét órakor elhagyja az ágyat. A sikeresen ébredőket egy második meglepetés is várta: a szervezők a reggeli mellé máris előadót szolgáltak fel.

Bővebben

 

Erdélytúra, 6. nap – A hátszegi ágyak terhei

Csernakeresztúron ébredtünk, ahol nyár közepén hazai májassal és véressel belakmározva indulhattunk utunkra. Egyeseknek nagyon jó éjszakájuk volt, Hunyad megye egyetlen magyar többségű településén két népdalt is tanulhattak. T. lehet, hogy az éjszaka folyamán többet is… A helyi erők jobb formában voltak, mint mi, ami az elmúlt évek „gyakorlatához és edzéséhez” képest gondolkodásra adott okot. Ezután az esti ihaj-csuhaj helyszínén sor került a szendvicskészítésre, valamint a klasszikus bemelegítésre, a sárgák vezénylésével. A szendvicshez elöszőr az erdélytúrák történelmében murok is járt.

Bővebben



Erdélytúra, 5. Nap – A zöld autó és a fehér csapat

A pincsi puttó perró perró bemászott a fülünkbe, és tekerés közben ismételgetve, úgy hangzik mint annak idején a Csík-Gyergyó-Gyimes túrán a „Tempó! Tempó!„ vagy a Szilágyság túrán a „Megyünk! Megyünk!” :) Na, de azért mégiscsak a kávés reggelit választottuk ébresztésnek. Ment is simán, örültek is neki, nem volt semmi keleti zenei aláfestés, csak egy „gyenge jútú” – Kozika szerint, na és a gyerekek szobájából egy vidám plüss Napocska mosolygott vissza az ébredőkkel szembe. Az ébresztés a csajok (Andi, Saci, Tündi) feladata volt, közben a srácok (Botó, Arnold)  mint utólag kiderült, a Szászváros-i bevásárló központok parkolóiban időztek nyitásra várva…Már ébresztésen, reggelin is túl voltunk mire végre megérkeztek, de sikerült mégis elkészítenünk az  Erdélytúra történelmében mostanig előnemforduló dícséretes legfinomabb szendvicset! Újítottunk is a menüben, nemcsak ami a szendvicset illeti, hanem a citromszeletekkel is a kulacsokba.

Bővebben



Erdélytúra, 4. nap – Borvidék, bor nélkül, szilvafákkal

Könnyűek az éjszakáink, de sokkal nehezebbek a reggeleink. Ez ma sem volt másképp, pedig az éjjeli nótázás után (de az olyan volt, hogy a felsőszólamú „Szééép nyári nap” alatt még a tücskök is abbahagyták a ciripelést) az ú.n. “szolgálatos “ csapat ágyba szolgálta fel minden kedves résztvevőnek a reggeli kávét, lágy indiai szitár aláfestéssel…

Bővebben



Erdélytúra, 3. nap – Pincsi, puttó, peró-peró

Kedves blogolvasó, szeretnél-e szörnyű zajra ébredni? Ha igen, akkor 2012 augusztus 6.-án reggel, Gyulafehérváron a református vendégházban erre tökéletes lehetőséged lett volna. Nemzetünk székely-olasz színésze, kortárs Karinthyje, egy nyár eleji borozás alkalmával bemutatott néhányunknak egy zeneművet, amelyet a dél amerikai drogdílerek hallgatnak a diszkóban abból a jeles alkalomból, hogy 1-2 napon belül utoléri őket az erőszakos halál, elégedetlen kollegáik részéről (értsd, már tudják, hogy ki fogják őket nyírni). Ez a kedves nóta szövegesen “Pincsi, puttó. Peró peró“, erre ébredtek reggel 7:30-kor a délerdélyi alumíniumlovagok.

Bővebben